A túlélők gyakori gondolatai

A túlélők gyakran gondolják azt, hogy:

 

Ami velem történt, az tényleg semmiség, nem is tudom, miért gondolok rá annyit.

Nem kisebbíti a szenvedést az a tény, hogy valaki egy alkalommal vagy sorozatosan volt kitéve szexuális erőszaknak. Sok áldozat kisebbíti az elszenvedett trauma jelentőségét, mert csak így képes megbírkózni vele. Akármeddig is tartott az abúzus, az az ön egész életére kihathatott.

 

Sok-sok éve esett meg, most már nem is fontos, biztos bennem van a hiba, hogy nem tudom elfelejteni.

Bármilyen régen is történt a trauma, elfelejteni nem lehet. El lehet fojtani az emlékeket esetleg, de az abúzus hatásait így is érezni fogja az áldozat. Teljesen normális, ha sokszor a traumás emlék körül forognak a gondolatai.

 

Ezt nem lehet elmondani, úgyse hinnének nekem.

Nagyon gyakran tapasztalják az áldozatok, hogy környezetük nem hisz nekik se gyerekkorukban, se akkor, ha felnőttként akarnak beszélni a szexuális abúzusról. Amennyiben úgy dönt, hogy mégis szüksége lenne erről beszélni, válasszon olyan szakembert, barátot vagy családtagot, akiben teljes mértékben megbízik. Ne feledje, kizárólag az ön döntése, hogy kinek, mikor,  mennyit mesél el.

 

Az én hibám (is) volt, mondhattam volna nemet.

Az elkövetőnek hatalma volt ön felett, nem volt egyenlő a viszonyuk, ön valószínűleg tartott tőle. Önnek nem volt lehetősége nemet mondani, vagy nemet mondott, de az elkövető ezt semmibe vette, és most önnek bűntudata van, mert nem volt határozottabb. Gyerekként nem az ön felelőssége megállítani az abúzust, hanem az elkövetőé és az ön környezetéé, amennyiben sejtették vagy tudtak róla.

 

Most már mindegy, így is, úgy is örökre mocskos maradok.

Ami történt, az nem az ön szégyene, hanem az elkövetőé. Azt is ő hitette el magával, hogy az abúzus miatt ön értéktéktelenebb emberré vált. Ez nem igaz. Segítséggel, terápiával nagyon sokan megszabadultak már ettől a bűntudat- és értéktelenség-érzéstől. Az abúzus az elkövető bűne, önnek semmi felelőssége nincs benne. A mocskosságérzés a legkülönbözőbb, a szexualitáshoz egyáltalán  nem kapcsolódó helyzetekben is felmerülhet (pl. frusztrálódás és düh érzése esetén teljesen hétköznapi helyzetekben, vagy bármely olyan helyzetben, amikor  sikertelennek érzi magát) és a legtöbb áldozatot követi mindaddig – és valamennyi ideig azon túl is –, amíg nem kezd el foglalkozni az őt ért szexuális traumával mint kiváltó okkal.

 

Nem emlékszem pontosan, mi is történt.

Ha ön nem tudja felidézni az eseményeket, sőt semmire nem emlékszik, de úgy érzi, hogy szexuális bántalmazást szenvedett el gyerekkorában, akkor az nagy valószínűséggel megtörtént. Az elkövetők mentegetik magukat azzal, hogy a gyerekek fantáziálnak.