Ön dönti el, hogy a segítség milyen formája felel meg önnek. Amikor elhatározza, hogy támogatást keres, akkor a következő gondolatok fogalmazódhatnak meg önben.
Pszichoterápiábakellene járnom?
Pszichoterapeuta segítségét kérni csak az egyik lehetőség, és nem kötelező. Amennyiben pszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordul, először győződjön meg róla, hogy az illetőnek vannak ismeretei a gyerekkori szexuális abúzusról, van-e tapasztalata ilyen ügyfelekkel. A megfelelő szakember kiválasztásához olvassa el honlapunkon az erre vonatkozó cikket.
Nem bízom a pszichológusokban, akkor mit csináljak?
Önnek joga van más segítséget keresnie, ha nem bízik meg a pszichológusokban. Érdemes azonban megvizsgálnia, honnan ered ez a bizalmatlanság. Rossz tapasztalata volt szakemberekkel? Esetleg bizalmatlan mindenkivel szemben? Ha ez utóbbit érzi igaznak, akkor talán épp a gyerekkori trauma egyik hatása, hogy ön nem képes bízni senkiben sem. Segítséget csak úgy fog találni, ha képes kilépni a komfort zónájából annak ellenére, hogy fél. Önnek nem kell megbíznia a pszichológusban már az első ülésen, a szakember dolga, hogy elnyerje az ön bizalmát. Önnek joga van másik szakembert keresni, ha nem elégedett.
Nem akarok terápiába/pszichológushoz/csoportba menni, mert nem akarom elmondani, mi történt velem.
A terápia során önnek nem kell beszámolnia a gyerekkori abúzusról. A gyógyulási folyamat egyik szakasza lesz, amikor ön eljut odáig, hogy képes lesz beszélni a részletekről is. Segítséget úgy is kereshet, hogy csak megnevezi, mi történt önnel: „Gyerekkoromban szexuális bántalmazást szenvedtem el.” Ennek kimondásához is nagy erő kell, amivel minden szakember tisztában van. Nem elvárás, hogy ön az első találkozón megnevezze a traumát.
Nem szeretnék terápiás/önsegítő/önismereti csoportba menni, mert nem akarom, hogy egy csomó ember hallja a velem történteket.
Semmilyen csoportban sem kényszeríthetik önt, hogy olyasmit mondjon el, amit ön nem szeretne. Ha bizalma ébred a csoportvezető és a tagok iránt, akkor képes lesz önmagáról beszélni. Ha a csoportba járás mellett dönt, akkor legyen nyitott, engedje meg magának a gondolatot, hogy „esetleg egyszer szóba hozom a bántalmazást”.
Nem elég, ha olvasok róla?
Ha olvas a témáról, az mindig nagyon hasznos. Önmagában az olvasás nem elég, ha senkivel nem beszél a gyerekkori traumáról. Fontos, hogy legyen ön körül lehetőleg több olyan bizalmi személy, barát vagy családtag, akikkel megbeszélheti olvasmányait, akiknek megnyílhat. Fel kell rá készülnie, hogy az olvasás emlékbetöréseket okozhat és újratraumatizálhatja önt.
Sajnos magyar nyelven kevés olvasnivaló érhető el a gyerekkori szexuális abúzus témájában. Ha ön olvas idegen nyelveken, főleg angolul, akkor az interneten sok információt talál. Nehézséget okozhat, hogy megállapítsa, mely oldalak hasznosak. A későbbiekben célunk, hogy a honlapon a hasznos linkek alatt felsoroljunk biztonságos idegennyelvű oldalakat is.
Beszélek róla a barátaimnak/partneremnek/családomnak.
A támogató közeg elengedhetetlenül fontos a gyógyuláshoz. Minél több megértő emberrel tud a traumáról beszélni, annál jobban fog nőni biztonságérzete. Ha azonban úgy érzi, megrekedt a gyógyulási folyamatban, akkor keresse szakember segítségét.
Nekem csak az a fontos, hogy az elkövető megbűnhödjön.
Önnek joga van az igazságszolgáltatáshoz. Ezzel kapcsolatban olvassa el jogi cikkünket. Ha sikerül is ez ügyben lépnie, az elkövető megbüntetése nem fogja megszüntetni a trauma okozta tüneteket.