Szülői elidegenítés (PAS)
Egyes jogászok és pszichológusok azzal festenek félrevezető képet a hamis vád gyakoriságáról, hogy a szülői elidegenítési tünetegyüttesről (PAS) beszélnek. E szerint az anyák bosszúvágytól vezérelve készakarva elidegenítik a gyerekeiket az apjuktól, és bebeszélik nekik, hogy mondják azt, hogy az apjuk megerőszakolta őket, vagy bántalmazó. Ezt a tünetegyüttest nem ismeri el semmilyen komoly szakmai szervezet, így a pszichiátriai és lelki megbetegedések világszerte használt statisztikai és diagnosztikai kézikönyvét (DSM) kiadó Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) sem. A legtöbb kutatás szerint a PAS-nak nincs tudományos alapja, és ezért nem ajánlják az amerikai bíróságoknak és hatóságoknak, hogy bizonyítékként elfogadják (lásd pl.: Hoult, 2006; Walker és mtsai, 2004). Bár 2010 folyamán az amerikai apajogi szervezetek erősen lobbiztak, hogy az APA vegye föl a szülői elidegenítést a statisztikai kézikönyv következő, ötödik változatába, az nem került rá a létezőnek tekintett pszichiátriai kórképek listájára.
Fontos tudni a PAS megítéléséhez, hogy azt egy Richard Gardner nevű pszichiáter találta ki, aki többek között úgy gondolta, hogy az incesztuselkövető férfiakat meg kell nyugtatni, hogy a gyermekek szexuális használatát a legtöbb ember elfogadja, és hogy az incesztusról beszámoló és az apjukkal találkozni nem akaró gyerekeket „fenyegetésterápiával” kell kezelni, amelynek során megfenyegetik őket, hogy az anyjuk börtönbe kerül, ha nem engedelmeskednek az apjuknak (Gumbel, 2003). Gardner azt is gondolta, hogy a pedofília előnyös a fajfenntartás szempontjából (Gardner 1992, idézi Dallam, 1998). Gardner nézetei és a fenti tudományos eredmények fényében nem csoda, hogy a pszichológus szakma többsége áltudo má n ynak tartja a PAS-t, amelyet kifejezetten az incesztuselkövetők felmentésére találtak ki és használn ak.
Miért van akkor mégis, hogy a bírók úgy tapasztalják, hogy sok nő csak a válóper vagy az egyéb büntetőper kapcsán áll elő „hirtelen” az erőszak vádjával? Először is, nem tudjuk, hogy a bírósági statisztikák valóban azt mutatják-e, hogy a válóperek idején gyakoribbak az incesztus- és egyéb erőszakvádak, és nemcsak a mindenkiben élő előítéletek láttatják így a bírósági dolgozókkal. Azonban ha tényleg így is van, számos más oka is lehet annak, hogy az erőszakvádak a válás körül merülnek föl.
1. Logikus, hogy a szexuális erőszakot vagy incesztust tapasztaló fél el akarjon válni, tehát ha a bántalmazott ezt állítja, könnyen lehet, hogy az erőszak volt előbb, mint a válás kezdeményezése.
2. A jogsegélyszolgálatok és lelkisegély-szolgálatok tapasztalata szerint, legalábbis ami a partnerkapcsolaton belüli fizikai erőszakot illeti, sok bántalmazott nő már az előtt is segítséget kér az erőszak miatt, mielőtt válóperbe kezdene. Azonban nagyon gyakori, hogy nem kap segítséget, és a pszichológusa, az ügyvédje vagy más szakember egyenesen lebeszéli arról, hogy ezt a témát felhozza, mert a szakember úgy véli, hogy azzal a nő csak veszíthetne, hogy a párkapcsolat még megjavítható, vagy hogy a nő maga tehet róla, hogy bántalmazzák. Így állhat elő az a helyzet, hogy bár a nő igazából sokszor segítséget kért már az erőszak miatt, az igazságügyi rendszerben csak akkor jelenik meg — látszólag hirtelen — ez a vád, amikor a kapcsolatról világossá válik, hogy menthetetlen, és a nő válást kezdeményez, illetve amikor szembesül azzal, hogy nem lehet megegyezésre jutni a volt partnerével, de ennek oka az erőszak feltárása nélkül nem érthető a bíróság számára, hanem őt vonják felelősségre a megegyezés hiánya miatt. A tapasztalatok szerint a szexuális erőszak esetében is a szakemberek hasonló viselkedése hátráltatja, hogy a nők és más bántalmazott családtagok korán bírósághoz, rendőrséghez forduljanak, illetve hogy az erőszak tényét a hatóságok valóban feltárják.
3. A bántalmazott nők, gyerekek és egyéb családtagok nem merik ezeket a vádakat felhozni, amíg együtt élnek az erőszakos emberrel.
4. A bántalmazás sokszor a válás kapcsán kezdődik vagy erősödik fel. Közismert statisztikai adat, hogy a súlyos fizikai erőszak és a partner elleni emberölések száma akkor ugrik meg, amikor a nő vagy más bántalmazott családtag bejelenti válási, távozási szándékát, és egyes bántalmazók ilyenkor az erősödő elrettentés eszközei között a szexuális erőszakot is felvonultatják.
5. A gyerek elleni szexuális erőszak is felerősödhet a válás kapcsán, vagy épp ekkor jelenhet meg. A partnerüket fizikailag bántalmazó férfiak feljogosítva érzik magukat arra, hogy családfőként párjukat, gyereküket tárgyként saját céljaikra használják, irányítsák, és ebben nagyban hasonlítanak az incesztus elkövetőkre. Ennek megfelelően a partnerüket bántalmazó férfiak gyakrabban követnek el incesztust, mint a partnerüket nem bántalmazók (a szakirodalom összefoglalását lásd: Bancroft és Silverman, 2002). A válás előtt a legtöbb apa nem tölt időt a gyerekével négyszemközt, mivel a legtöbb férfi, de különösen a bántalmazók szerint a gyerekekkel való foglalkozás főként az anya dolga, így nincsen alkalma az apának incesztust elkövetnie. A válás után, a láthatások során felügyelet nélkül találkozik az apa a gyerekkel, ami alkalmat ad a szexuális visszaélésre (Bancroft és Silverman, 2002).
Az incesztusról és partnerkapcsolaton belüli szexuális támadásról beszámoló gyerekek és nők túlnyomó többsége tehát nem hazudik és nem zavarodott. Ezek az erőszakfajták sokkal gyakoribbak, mint ahogy korábban hitték, és nem elsősorban az anyák, hanem az elkövető férfiak hazudnak ezekben az ügyekben.
(Részlet a Szakmai módszertani útmutató a párkapcsolati erőszak elleni hatékony fellépésre című kiadványból, NANE Egyesület — PATENT Egyesület, Budapest,2012)