A család után az óvoda, iskola, gyerektábor, edzés, zeneóra a leggyakoribb terepe a szexuális visszaélés előfordulásának. A gyerek alárendelt, függő helyzetben van a pedagógushoz képest, ezért annak könnyen nyílik alkalma az abúzus elkövetésére, és a diák titoktartását sem nehéz megszereznie. Ha a gyerek beszélni is kezd az őt ért bántalmazásról, sokszor találkozik hitetlenséggel mind az intézmény, mind a család részéről, mivel az elkövetők nagyon gyakran rendkívül népszerű alakjai az iskolának.
Amennyiben ön pedagógus, a gyerekkori szexuális abúzus két alapesetével találkozhat: ön gyanítja vagy tudja, hogy a gyerek visszaélést szenved el otthon, a családban, intézményen kívül, vagy az jut a tudomására, hogy egyik munkatársa követ el abúzust a diákok ellen.
Mit tegyek, ha egy tanítványom elmondta, hogy szexuális visszaélés áldozata?
Ha tanítványa beszámolt önnek az őt ért bántalmazásról, akkor a legfontosabb, hogy higgyen neki. Tartsa észben a Higgyen az áldozatnak című cikkünkben található alapvető információkat és a következőket:
Maradjon nyugodt!
Biztosítsa a gyereket róla, hogy jól tette, hogy beszámolt önnek a visszaélésről, és ezért őt senki nem fogja bántani.
Legyen megértő, hagyja, hogy a gyerek a maga ritmusában mondja el a történetet, ne szakítsa félbe a mondanivalóját kérdésekkel. Nem az ön feladata feltárni az igazságot.
Ne tegyen olyan ígéretet, amit nem tud megtartani. Ne ígérje meg, hogy senkinek nem szól a történtekről, viszont pontosan mondja el, hogy kik azok, akiknek feltétlenül tudnia kell az elhangzottakról ahhoz, hogy a gyereket megvédhessék.
Ne lépjen kapcsolatba az elkövetővel! Ez az illetékes szakemberek és a rendőrség feladata.
Mivel ön egy köznevelési intézmény alkalmazottja, a Gyermekvédelmi törvény 17. §-a értelmében köteles a visszaélést legalább a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat felé jelezni, de ezzel egy időben közvetlenül a rendőrséghez is fordulhat. Kövesse az intézmény gyermekbántalmazás esetére készített eljárásrendjét.
Mit tegyek, ha sejtem, hogy tanítványom szexuális abúzus áldozata?
A szexuális bántalmazás jeleit nem könnyű felismerni, mivel sokszor ellentmondásosak (lehet a gyerek a szégyenérzet miatt szélsőségesen visszahúzódó, vagy éppen túlkompenzál, ezért a viselkedése felvágós és nagyzoló). A lelki és fizikai trauma is nagyon hasonló tüneteket okoz. Ezért fontos, hogy készítsen jegyzeteket, figyeljen a gyerek testbeszédében, viselkedésében bekövetkezett változásokra.
Teremtsen olyan bizalmas légkört, amelyben a gyerek megnyílhat. Támogató kérdésekkel próbáljon érdeklődni, miért tűnik például szomorúnak.
Ne adjon hangot a szexuális visszaéléssel kapcsolatos aggodalmának. Ne adja a gyerek szájába a feltételezését!
Kövesse az intézmény eljárásrendjét, értesítse a gyermek/ifjúságvédelmi felelőst és felettesét!
Kérjen szakmai segítséget!