Forduljon tisztelettel betegéhez! A traumatúlélők alapvető tapasztalata, hogy őket semmibe veszik, testüket, egyéniségüket, valóságukat nem tisztelik.
Legyen kedves, megértő, elfogadó, hogy a beteg el tudjon lazulni a vizsgálathoz.
Tartsa tiszteletben betege határait, legyen szó testi kontaktusról vagy kérdőív felvételéről. (Pl. Ne fennhangon kérdezze ki betegét, aki még a függöny mögött öltözik, csak azért, hogy siettesse a procedúrát!)
Éreztesse betegével, hogy ön megosztja vele az irányító szerepet a vizsgálat során, hogy nincs kiszolgáltatva az ön hatalmának. Vonja be a vizsgálatba, bánjon vele egyenlő emberként!
Osszon meg betegével minden információt a vizsgálat előtt, alatt és után is!
Tanuljon a túlélőtől! Kérje, hogy betege jelezzen vissza, mi a jó eljárás és mivel nincs megelégedve. Biztassa, hogy nyugodtan ossza meg önnel meglátásait, véleményét és érzéseit, mert ön abból tanulni akar.
Fogadja el, hogy a beteg toleranciaszintje hullámzó akár egy vizsgálat során is. Ne vegye természetesnek, hogy amit az előző alkalommal elviselhetőnek tartott, azt ki fogja bírni következő alkalommal is.
Érzékeltesse betegével, hogy önnek van tudása a szexuális traumáról és a gyerekkori bántalmazásról. Helyezzen el rendelőjében erről szóló plakátokat, szórólapokat!
Kerülje a következő mondatokat:
Ez bizony egy komolyan elhanyagolt...
Ön nem tudhatja, mi oka volt a betegnek arra, hogy csak tünetei súlyosbodásával forduljon orvoshoz. Amennyiben szemrehányást tesz neki, azzal nem segíti elő bizalmas viszony kialakulását, hanem a túlélőt hibáztatja, aki legközelebb még nehezebben fogja magát rávenni, hogy szakembert keressen fel. Mondja inkább azt: „Ez egy előrehaladott... Nagyon sajnálom, ha rossz tapasztalatai voltak eddig szakember felkeresésével, kérem, szóljon, hogyan segíthetek.”
Ezzel a viselkedéssel nagyon megnehezíti a dolgomat...
A beteg azért fordul orvosához, mert segítségre szorul, ezért nyilvánvaló, hogy nem szándékosan „nehezíti meg” az ön munkáját. Tartsa észben, hogy betege sokkal nehezebb helyzetben van, fél, kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érzi magát. Ezért tűnhet úgy, hogy nem működik együtt a kezelés során. Ilyenkor legjobb, ha visszajelez: „Látom, ez önnek nagyon nehéz. Hogyan tudnék segíteni önnek?”
Nem fog fájni!
Ezt a mondatot gyerekkori szexuális erőszak túlélője gyakran hallhatta az elkövetőtől. Sokakat már ez újratraumatizál, emlékbetöréseket okoz. Inkább írja körül, mit fog érezni páciense a vizsgálat során.