Ön megtudta rokonáról, partneréről, barátjáról, ismerőséről, tanítványáról, hogy az gyerekkori szexuális abúzus áldozata, vagy az volt. Amennyiben ön segíteni akar, a legfontosabb, hogy higgyen az áldozatnak. Meglehet, hogy ön elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyesmi a környezetében élőkkel megtörténhet, és hangot akar adni hitetlenségének. Ne tegye! Hitetlenkedésével megkérdőjelezi az áldozat szavainak hitelességét, erősíti szégyenérzetét, bűntudatát, ami fő oka annak, hogy az áldozatok hallgatnak, az elkövetők pedig büntetlenül maradnak.
Amennyiben a gyerek vagy felnőtt túlélő közvetlenül önnek számol be a vele történtektől, érezze magát megtisztelve. Az áldozatok nagyon nehezen nyílnak meg, és csak akkor, ha biztonságban érzik magukat és teljesen megbíznak abban a személyben, akinek elmesélik az abúzust. Amennyiben hitetlenkedik, ezzel a bizalommal él vissza, újratraumatizálhatja az áldozatot, akinek nem csak az abúzust kellett elszenvednie, de a megbélyegzést is, hogy hazugnak minősítik, és azzal vádolják, hogy fantáziál.