Viselkedésterápia

A viselkedésterápiás megközelítés a tanulás folyamatának elméleti alapjaiból indul ki. Alapvetése, hogy a viselkedésformák kialakulásában fontos szerepe van a tapasztalatoknak, a tanulásnak. Az elmélet szerint a nemkívánatos viselkedésformák egy korábban semleges helyzet vagy inger és egy szorongásos reakció véletlenszerű (időbeli vagy térbeli) egybeesése során alakulhatnak ki. A kiváltó inger és a szorongásos reakció közötti kapcsolat később meg is erősödhet és kiterjedhet olyan szituációkra is, amelyek nem azonosak az eredeti helyzettel, de valamilyen formában emlékeztetnek rá. (Ez történik trauma túlélőknél egy emlékbetörés vagy annak talaján kialakuló pánikroham esetében is. Semleges helyzetben megjelenik egy inger, amely valamilyen módon hasonlít a traumatikus helyzet egy részletére, és ez előidézi az emlékbetörést vagy a pánikrohamot.)

A viselkedésterápia során a hangsúly a „nemkívánatos” viselkedés megváltoztatásán van. Erre többféle módszert használnak a szakemberek. Az egyik lehetséges mód, hogy apró lépésenként, fokozatosan hozzászoktatják a klienst a szorongást kiváltó ingerhez, egészen addig, amíg az már nem vált ki szorongásos reakciót. Egy másik módszer az ún. ingerelárasztásos technika, ami során a szorongáskeltő ingert magas „dózisban” kapja a kliens. Rendszerint ezt kombinálják egy jól begyakorolt meditációs technikával, vagy hipnózissal.

A viselkedésterápia lényege tehát a személyt a mindennapi életvitelében akadályozó magatartás feltárása és korrigálása új viselkedésformák kialakításának, tanításának segítségével. A viselkedésterápiák általában rövidek, és célirányosak: csak az adott magatartás korrekcióját tűzik ki célul.

Ebből kifolyólag nem alkalmasak a trauma feldolgozására, nem foglalkoznak a korrigálni kívánt viselkedés kiváltó események feltárásával. Egy traumatúlélő esetében nem kínál teljes körű segítséget a viselkedésterápia, de egyéntől függően bizonyos tünetek (pl. emlékbetörések) kezelésére alkalmas lehet. Az újonnan elsajátított viselkedésformák visszaadhatják a kontroll érzését, de fontos tudni, hogy mint minden tanulási folyamatban, itt is lehetnek megtorpanások, visszaesések, amelyek akár bűntudatot is kelthetnek a túlélőben.