Statisztikák

A gyerekkori szexuális abúzus elterjedtsége nagyon nehezen mérhető, mivel az áldozatok hallgatnak. Kutatók szerint Magyarországon a látencia huszonnégyszeres, tehát huszonnégy esetből csak egy derül ki.

Felmérések szerint a gyerekek körülbelül 20%-a szenved el valamilyen szexuális abúzust 18 éves koráig. A lányok esetében ez a szám magasabb, egyes kutatások szerint akár a 60%-ot is elérheti. Az elkövetők 85-99%-a férfi, ezért elmondható, hogy a gyerekkori szexuális abúzus a nők és gyerekek elleni férfierőszak egyik formája.

A fiúgyerekek 5-10%-át éri szexuális abúzus, de itt még magasabb a látencia, mivel az áldozatok nemcsak a bántalmazást szégyellik, de azt is, hogy az elkövető azonos nemű volt. Az azonos nemű elkövető által bántalmaztt gyerekek azzal is küzdenek, hogy mások az általuk megélt erőszak miatt azt vélelmezik majd, hogy nem heteroszexuálisok, és ez további megbélyegzést hozhat.

A legveszélyeztetettebb a pubertás előtti korosztály, a kevés rendelkezésre álló adat alapján szexuális bántalmazásnak leginkább a 4-12 évesek vannak kitéve. Azonban az 5 éves kor alatti áldozatokról még kevesebb tudomásunk van, kutatók feltételezik, hogy a valós előfordulás sokkal magasabb, mint amit a számok mutatnak.

A gyerekkori szexuális abúzus 18 éves kor előtt kezdődik, de sokszor felnőtt korban is tart. Az áldozat az érzelmi függőség, szégyen és rettegés miatt benne marad a kapcsolatban akkor is, amikor látszólag anyagilag már független, esetleg el is költözött otthonról.

Mivel a médiában szerencsére egyre több szó esik a gyerekkori szexuális abúzus eseteiről, ezért a közvéleményben az a hamis kép alakulhat ki, hogy növekszik az előfordulások száma. Ez nem így van. Minél több szó esik a közbeszédben a szexuális bántalmazásról, annál több áldozat mer jelentkezni, és elmondani a történetét, annál több feljelentés születhet.

Azonban csak az eseteknek nagyon kis száma jut el rendőrségi feljelentésig. Az áldozat fél az elkövetőtől, hamar megtapasztalja, hogy nem hisznek neki, hallgatásra bírja a szégyen is. Hozzájárul a feljelentések alacsony számához az is, hogy a gyerekek érdekérvényesítési lehetőségei jóval korlátozottabbak, sokszor függenek az elkövetőtől. Mire olyan idősek lesznek, hogy függetlenednek a bántalmazótól, addigra a bűncselekmény elévülhet. (Vannak országok – Magyarország nem tartozik ide –, ahol a gyerekkori szexuális abúzus elévülését radikálisan meghosszabbították, vagy eltörölték.) Mindezek miatt tipikusan az idegenek által elkövetett szexuális bántalmazás kerül a rendőrség látóterébe, ami erősen torzítja a valós képet.

Az elkövetők maximum 25%-a idegen, ami azt jelenti, hogy a bántalmazók háromnegyede az áldozat ismerőse, rokona. Az abúzus az esetek majdnem felében családon belül történik, ez a szám fiúgyerekek esetében valamivel alacsonyabb. Rokon által elkövetett szexuális bántalmazás nagyon ritkán derül ki, még ritkábban jut el a rendőrségi feljelentésig.

A feljelentés természetesen nem jelent ítéletet, a rendőrség látóterébe került elkövetőknek csak töredéke kap börtönbüntetést. Az alacsony számok nemcsak arról árulkodnak, hogy az áldozatok hallgatnak, hanem arról is, hogy jogosan feltételezik: az igazságszolgáltatási rendszer nem fogja őket megvédeni.

Viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre a magyarországi állapotokról, de azok megfelelnek a nemzetközi kutatások eredményeinek. A legfrissebbet a Független Mediaközpont készítette 2011-ben a Pandora szelencéje projekt keretében (http://pandorasbox.rs/hu/)