A túlélő önmaga ellen forduló haragjának megnyilvánulása lehet a bulimia is. Jellemzője az intenzív, kontroll nélküli falásrohamokat követő önhánytatás, vagy hashajtózás. A túlélő a falásrohamok során kontrollálatlan, óriási mennyiségű ételt vesz magához, amit intenzív bűntudat, szégyen és undor követ. Ennek következtében úgy érzi, hogy valamilyen módon mielőbb meg kell szabadulnia az ételtől, ami rendszerint önhánytatás vagy hashajtózás formájában történik. Ezt követően beáll egyfajta nyugalom és megkönnyebbülés, de hamarosan a korábbinál is erősebben tör elő az undor, bűntudat és szégyen. Ez a lánc az önbántalmazásra jellemző ördögi kört eredményezi, ami nagyon megnehezíti a megküzdési mód ezen formájának feladását.
A bulimiával együtt járó titkolózás elszigetelődéshez, a társas kapcsolatok leépüléséhez vezet.
Ahogyan az anorexia, a bulimia is óriási megterhelést jelent a szervezet számára: sérül a gyomorszáj, a nyelőcső és a fogak; hashajtózás esetében teljesen felborul a bélrendszer működése, ami tartós károsodást eredményez.