Válás és incesztus
A bíróságok munkájában is megjelenik az a közkeletű felfogás, amely szerint válófélben lévő nők bosszúból vagy hogy előnyhöz jussanak (például nekik ítéljék a gyerek felügyeleti jogát vagy a lakást), gyakran vádaskodnak azzal, hogy a férfi partnerük szexuálisan bántalmazza a gyereküket vagy őket. Az ilyen esetek magyarázataként egyre többet hallani a szülői elidegenítési tünetegyüttesről (angol nevén parental alienation syndrome — PAS). E szerint az elképzelés szerint a gyerekek csak azért számolnak be az incesztusról, mert az anya befeketíti előttük az apjukat, és telebeszéli a fejüket a szexuális bántalmazással. Arról is hallani, hogy a partnerkapcsolaton belüli nemi erőszak ügyekben is csak rosszindulatú nőkről lenne szó. Lássuk, milyen tudományos érvek támasztják alá ezeket a feltételezéseket.
Magyarországon nem gyűjtenek adatokat külön a családon belüli erőszakról, így az ilyen esetek nyo - mon követése nehézkes. Emellett a Patent Egyesület jogsegélyszolgálatának esetei alapján jellemző, hogy az ilyen esetekben a hatóságok nem vagy csak felületesen nyomoznak, és a Patent és a NANE Egyesület ál tal közösen jegyzett 2007-es kutatásból az is kiderül, hogy a nyomozás leginkább azt firtatja, hogy a nemi erőszak sértettje, valamint az incesztus sértettjének gondviselőjeként eljáró anya hazudik-e vagy beteg személyiségű-e, miközben sokkal ritkábban vizsgálják a gyanúsított igazmondását és személyiségét (Wirth, 2009). A kutatási eredmények szerint ráadásul az ilyen vizsgálatokra felkért igazságügyi pszicho - lógus szakértők többségének vannak olyan nézetei, amelyek alapján felmentés jár az incesztus vagy a nemi erőszak elkövetőjének, vagy az áldozatot kell hibáztatni. Ez elfogultságot jelent a gyanúsított pártján. Ezért ha lennének is adatok arról Magyarországon, hogy milyen gyakorisággal használják a magyar nők az incesztus vagy a nemi erőszak hamis vádját, akkor sem lennének megbízhatóak. Legjobb, ha ebben a helyzetben a nemzetközi szakirodalmat vizsgáljuk meg.
Hamis vád incesztusügyekben
Kanadában két reprezentatív mintán alapuló kutatást is végeztek állami megrendelésre az incesztus - ügyekkel kapcsolatos hamis vádak tárgyában. Egy 2003-as adatokon alapuló kutatásból az derül ki, hogy a bejelentett incesztuseseteknek mindössze 4%-a rosszindulatú hazugság (Trocmé és mtsai, 2005). Hason ló eredményekre jutott egy 1998-as adatokra alapuló, kanadai reprezentatív vizsgálat is, amely kifejezetten a gyerekelhelyezési és láthatási ügyekben vizsgálata az incesztus vádját. Ebből az derül ki, hogy az ilyen ügyeknek csak 12%-ban van csak szó szándékos hamis vádról. A 12%-nyi szándékos hamis vádon belül, a szándékos hamis vád 43%-át a felügyeleti joggal nem rendelkező szülő (aki tipikusan az apa) terjeszti elő, 19%-uk ismerősöktől származik, és csak 12%-uk (az összes eset alig 1,5%-a) származik a felügyeleti joggal rendelkező szülőtől (aki tipikusan az anya), valamint 2%-uk a gyerektől. Vagyis nem igaz, hogy az anyák a gyerek fölötti felügyelet megszerzésére használják az incesztus hamis vádját — a köz keletű felfogással ellentétben épp az apák teszik ezt (Trocmé és Bala, 2005).
(Részlet a Szakmai módszertani útmutató a párkapcsolati erőszak elleni hatékony fellépésre című kiadványból, NANE Egyesület — PATENT Egyesület, Budapest,2012)