Higgyen az áldozatnak!
Higgyen akkor is, ha az áldozat néha bizonytalan abban, pontosan mi is történt vele, ha emlékei homályosak, vagy ha ön úgy gondolja, az elmesélt történet annyira szélsőséges, hogy hihetetlennek hangzik.
Fejezze ki, hogy megérti, milyen fájdalmas ezt elmondani, és biztosítsa róla, hogy végig fogja hallgatni.
Fogadja el az áldozat feltételeit, hogyan, mikor és mennyit akar elmondani. Lehet, hogy elsőre csak a tényről számol be, mert még nem tart ott, hogy többet meséljen. A teljes történetet talán nem mondja el soha, talán csak évek múlva.
Adjon neki hangot, hogy a szexuális abúzus soha nem az áldozat felelőssége. Tegye ezt meg akkor is, ha az áldozatnak bűntudata van, ha önmagát hibáztatja.
Ne álljon az elkövető mellé, az áldozatnak szüksége van rá, hogy teljesen az ő oldalán álljon.
Fejezze ki együttérzését, az elkövetővel szemben érzett haragját, fájdalmát. Az áldozatnak nagyon fontos, hogy ön hogyan fog reagálni a történetére.
Fogadja el és tartsa tiszteletben, hogy a felépülés, gyógyulás rengeteg időt és energiát vesz igénybe mind az áldozat, mind a támogató környezet részéről.
Biztassa a túlélőt, hogy kérje szakember segítségét, hívjon fel segélyvonalat (listát talál a honlapunkon).
Készüljön fel rá, hogy az áldozattal való kapcsolata meg fog változni, mivel ő változni fog annak hatására, hogy képes a traumájáról beszélni.
Az áldozat nem pusztán áldozat, hanem továbbra is az az ember, akit ön egyszer megismert. Ne változtassa meg róla kialakult véleményét az, hogy megtudta, gyerekkorában szexuális abúzust szenvedett el!
Tájékozódjon a gyerekkori szexuális abúzus természetrajzáról!
Érthető azonban, ha a következő gondolatok futnak át a fején:
Az nem lehet, hogy éppen vele essen meg ilyesmi.
A gyerekkori szexuális abúzus a gyerekek 20%-át érinti, előfordul minden társadalmi osztályban, nem függ anyagi helyzettől vagy iskolázottságtól. Minden tíz ismerőse közül kettő gyerekkori szexuális abúzus áldozata volt, minden ön által ismert gyerek között van olyan, aki már elszenvedett vagy gyerekkora során el fog szenvedni szexuális abúzust.
Ismerem az állítólagos elkövetőt, el nem tudom képzelni róla, olyan rendes, kedves ember.
A gyerekkori szexuális abúzus elkövetői hétköznapi emberek. Nem betegek, nincs különös ismertetetőjegyük, sőt gyakran megnyerő személyek, akik sok időt töltenek gyerekekkel, és akiknek megvan a képességük, hogy közel kerüljenek hozzájuk.
[Az áldozat] mindig is labilis idegzetű volt, túlérzékeny, és most ezzel jön elő.
A szexuális erőszak olyan trauma, amely maradandó nyomot hagy az áldozatban. Sokan küzdenek mentális, testi, pszichoszomatikus eredetű problémákkal. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene hitelt adni a szavuknak. Sőt, a tüntektől függően ezek épp a figyelmeztető jelek lehetnek. A trauma feldolgozásának első lépése, hogy a túlélő beszélni kezd róla. Támogassa őt ebben!
Mióta pszichológushoz jár, teljesen megzavarodott, ezt is csak úgy bebeszélték neki.
Sokan akkor képesek először beszélni az abúzusról, amikor elkezdenek terápiába járni. Ez nagyon felkavaró időszak a túlélő számára. Nem a pszichológus, terapeuta, segítő szakember találja ki a hozzá forduló ügyfél traumatörténetét, hanem csak meghallgatja azt, és hisz az áldozatnak. Az a túlélő, akinek néha évtizedek után végre hisznek, könnyebben mondja el a vele megtörtént abúzust másoknak is.
Ezt csak a gyerek találja ki, fantáziál vagy erre vette rá az anyja, hogy váláskor jobb pozícióba kerüljön.
A gyerek éppúgy nem hazudik, ahogy a felnőtt áldozat sem. Hinni kell neki, és védelmet nyújtani. Váláskor felmerül néha a szexuális abúzus gyanúja, de a felmérések szerint az esetek 99%-ban, valós események alapján joggal feltételezi az anya, hogy abúzus történt.