A szexuális abúzus elkövetőire több pontatlan, illetve előítéletes, az elkövetőt felmentő elnevés létezik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket, és az elnevezésekkel kapcsolatos kifogásokat.
Pedofilok
A pedofília orvosi szakszó egy bizonyos szexuális orientáció meghatározására: a pedofil személy gyerekekhez vonzódik. A szexuális abúzus elkövetője lehet pedofil, de nagyon sokszor nem az. Ráadásul az elkövető „pedofilnak” nevezése mögött gyakran az elkövető felelősségének megkérdőjelezése, eltüntetése húzódik. Ez felmenti az elkövetőt, mintha „betegsége” miatt nem lenne felelős az általa elkövetett abúzusért.
A gyerekeket szexuálisan abuzáló elkövetők többsége nem beteg ember, nem szorul orvosi segítségre, nem lehet a nem létező „betegségéből” „kikezelni”. Tisztában van vele, hogy amit tesz, az bűncselekmény. A szexuális abúzus, mint minden abúzus, a hatalom gyakorlásáról szól, amelyben a szex eszköz, és ezeknek az elkövetőknek azért gyermek a célpontja, mert gyerekkel könnyebb visszaélni, és még kisebb a lebukás veszélye.
A sajtóban, médiában ugyanakkor előszeretettel használják a pedofília szót, talán mert egy szakszó meggyőzőbben hangzik, talán mert eltávolítja a problémát, nem egy társadalmi jelenségről beszél, hanem csak arról, hogy „vannak köztünk beteg emberek”, és ezt könnyebb feldolgoznia az újságírónak, szerkesztőnek és az olvasóknak is.
A pedofil elkövetőket sem menti fel a tény, hogy szexuális orientációjuk a gyerekekhez vonzza őket. Ilyen esetben az ő felelősségük saját problémájukra segítséget keresni.
Pszichopaták, perverzek
Sokszor halljuk, hogy az elkövetőket pszichopatának, perverznek tartják, ahogy gyakran ezzel a névvel illetik a párkapcsolati erőszak elkövetőit is. E két megjelöléssel ugyanaz a gond, mint az előbb tárgyalt pedofíliával. Az elkövetők az esetek többségében nem betegek, hanem más személy feletti totális hatalomra és kontrollra törekvő személyek, akik nagyon is tudatában vannak annak, hogy amit tesznek, nem helyes, hogy bűncselekmény. Ha nem így lenne, nyíltan vállalnák, nem bújkálnának, nem kényszerítenék az áldozatot minden eszközzel arra, hogy hallgasson az abúzusról.
„Pederaszták” és magukkal azonos neműhöz vonzódó személyek
A pederaszta felnőtt férfi, aki fiúgyerekekhez vonzódik, ez tehát a pedofilnek egy szűkebb metszete. Tehát egy újabb orvosinak tűnő szakszóval állunk szemben. Ez egy elavult kifejezés, amelyet sokszor nem pontosan használnak.
A fiúkat bántalmazó férfiakra a papok által fiú internátusokban elkövetett szexuális abúzusok miatt esik nagyobb figyelem, a teljes statisztikát nézve azonban egyértelmű, hogy a gyerekkori szexuális visszaélés áldozatainak túlnyomó többsége lány.
A fenti meghatározások használata – pedofil, pszichopata, perverz, pederaszta – azt a célt is szolgálja, hogy a társadalomnak ne kelljen szembenéznie azzal a ténnyel, hogy a szexuális abúzusok többségét nem egy családon kívül álló, ismeretlen, vagy valamilyen a viselkedést tényleg kontrollálhatatlanul meghatározó valódi betegségben szenvedő személy követi el, hanem sokszor családtag vagy más, a gyerek által jól ismert, hozzá közelálló személy, aki amúgy hétköznapi életet él.
Az elkövetőt a tettei teszik elkövetővé, nem pedig tettének indokai.